A Kar és a Tanszék nevében szeretnénk elbúcsúzni a Tanár Úrtól.

A Tanár Úr hosszú évtizedeken át dolgozott a Tanszéken, 1975-ben kezdte oktatási tevékenységét a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, majd a jogutód intézményében az ELTE Tanító- és Óvóképző Karon folytatta egészen a 2011 júliusi nyugdíjazásáig. Ám ekkor sem szakadt el a Tanszéktől: ezt követően még jó pár éven át, önkéntes óraadóként vállalt szabadon választható kurzusokat, mivel életének egyik legfőbb, legfontosabb részét a tanítás jelentette.

Dióhéjban összefoglalva a legfontosabb eseményeket, a karon töltött évei alatt: 1977-től 1981-ig a Speciális Tagozat vezetője, majd 1981-től 1992-ig a Főiskola oktatási ügyekért felelős főigazgató-helyettese volt. 1996 és 2006 között a Természettudományi Tanszék vezetője volt.

Oktatói tevékenysége a természettudományi tárgyak stúdiumait öleli fel. Egészségtant, Funkcionális anatómiát, Természetismeret és Természetismeret tantárgy-pedagógiát, Általános természetföldrajzot, Magyarország földrajzát és Ökológiát oktatott, tehát mindent, ami a természethez köthető. Részt vett az iskolai gyakorlatok vezetésében.

Tudományos Diákkört vezetett, melynek eredményeként kiváló helyezést értek el tanítványai az Országos Tudományos Diákköri Konferencián.

Tudományos munkáját a felsőoktatás metodika, a tantárgy-pedagógia és a tantervfejlesztés területén végezte. Kutatásai alapján több továbbképzési programot készített, ezeket a gyakorlatban is kipróbálta.

1995-1996-ban a közoktatási innovációs kutatásai alapján elkészítette a nyolcosztályos gimnázium földrajz tantárgyának lineáris tantervét, programját és tanmeneteit.

Részt vett 1995-97 között a négyéves tanítóképzés és a hároméves óvodapedagógus képzés tantervi dokumentumainak elkészítésében. Társszerzőként részt vett a hazai tanítóképzésben egyedülálló szakvezetői program készítésében, amely gyakorlati megvalósítására is sor került.

Valamennyi tanítóképző főiskolai tanterv és program természettudományi stúdiumai anyagának részben szerzője, részben szerkesztője volt.

2000-2001-ben a Magyar Nagylexikon szerzőjeként földrajzi névanyagot készített.

Kutatási eredményei jegyzetekben, könyvekben jelentek meg.

Jelentős, általánosan elismert szerepet játszott a Kar közéletben: az Oktatási Bizottság elnöke, a Kari Tanács tagja volt.

Szakmai, vezetői munkáját nagy hozzáértéssel, kollégái előrehaladására, fejlődésére figyelve végezte. Szakmai felkészültsége garantálta oktatói munkájának minőségét. Munkájában mindig igényes, következetes volt, a hallgatók elfogadták, becsülték.

Ezt a sokrétű, magas szinten végzett munkásságot a kapott kitüntetések is alátámasztják:

Kari kitüntetésként: 2003 -ban Gyertyánffy István-emlékéremmel,

Állami kitüntetésként: 2006 -ban a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettel tüntették ki, míg életműve megkoronázásaként, egyetemi kitüntetésként: 2011 – ben megkapta az ELTE Eötvös-gyűrűjét.

Ahányszor bejött a Karra, mindig, mindenkihez volt egy-két kedves szava, kellemes mély hangján. Mindig érdekelték a Kar és a Tanszék aktualitásai, mindig napra kész volt mindennel, igazi pedagógus példát állítva nemcsak tanítványainak, hanem nekünk, kollégáknak is.

Szeretett emléke tovább él mindazokban, akik ismerték, és akiket tanított.

Búcsúzunk Tőled, Tanár Úr, nyugodj békében!