A bábjáték nem csak játék és előadás, de a legjobb fejlesztő módszerek egyike

2026.02.19.

Bemutatkozik Dr. Juharosné Molnár Piroska, óvodapedagógus, amatőr bábművész

Jubiláló hallgatóink visszaemlékezéseinek sorában ezúttal Juharosné Molnár Piroskát szólaltatjuk meg, aki 75 éve kapta meg óvónői diplomáját, tehát ebben az évben jogosult átvenni a platina díszoklevelet. Ez már önmagában is rendkívüli, azonban Piroska a bábjáték területén is elképesztő életművet hagy maga után bábkészítőként, dramaturgként és bábjátékosként egyaránt.

Piroska már gyermekkorában is bátran kiállt mások elé. Mivel szereplésvágya tehetséggel párosult, már gimnazista korában felfigyelt rá egyik tanára, dr. Bakkayné Éva. Piroska később Budapesten lett óvónő. Néhány évvel később – ekkor már a kecskeméti Óvónőképzőben tanított - Bakkayné magával vitte egy országos bábkonferenciára, ahol gyakorlatilag egy életen át tartó szerelem kezdődött a bábok és Piroska között. Akkoriban a bábjáték még nem is szerepelt a főiskolai tananyagban. Ugyanakkor a Népművelési Intézet által szervezett bábos továbbképzéseken évente részt lehetett és kellett venni a gyakorló óvodai és iskolai pedagógusoknak. Piroska később már maga is több éven át szervezett bábos tanfolyamokat, többek között 1972-től az óvónők részére Kecskeméten.

Gyerekek számára „Játsszuk együtt” címmel interaktív óvodai bábos műhelyeket tartott, ahol mindig a legújabb, a kicsik által könnyen befogadható módszerek bemutatására helyezte a hangsúlyt. Bábos táboroztatásai is népszerűek voltak. Egy-egy héten át, komplex bábos megközelítéssel, meséket dolgoztak fel, ezeket bemutató előadásokkal zárták, ahová a gyerekek szüleit is meghívták. Óvodai munkáján kívül a Kecskeméti Művelődési Központ megyei báb-szakreferenseként is sokrétű munkát végzett, felkészítve a bábcsoportokat a bábos találkozókra. Több évtizedes tapasztalatait a komplex pedagógiai bábjáték lehetőségeiről, könyvben is közzétette a „JÁTÉK SÓJA” címmel.

Akkoriban az óvodákban, szinte csak kesztyűbábokat használtak a gyerekekkel való foglalkozás során. A kezdeti időszakban, még a Kemény Henrik „Vitéz János” világát idéző bábok voltak népszerűek. Fel kellett ismerni, hogy a gyerekek kisebb keze nem alkalmas a normál méretű kesztyűbábok megfelelő mozgatásához. Ezért én is, mások is más megoldásokat kerestek. Ekkor jött el, az úgynevezett „rögtönzött bábok” ideje; zacskók, dobozok, műanyag flakonok stb.
Az interaktív, komplex bábos foglalkozásaim másfél órás programját - az óvónők által akkor még alig ismert - drámapedagógiai alapokra építettem fel. Nem csak elmeséltem egy mesét, - az addig ismert módszerekkel -, hanem együtt alkottunk meg egy tündérmesét, pl. Csontváry Kosztka Tivadar „Magányos cédrus” c. festménye alapján. Természetesen előkészítve azt énekekkel, dramatikus játékokkal és előzetes alapozó játékokkal közelítve a fő témához. Így a gyerekek a kép alapján már könnyen és közösen találták ki a mesét. Majd, a gyerekek által készített egyszerű bábokkal el is játszottuk a kitalált mesét, és a képen látható alakokat a gyermeki képzelet segítségével tündéreknek, varázslóknak ábrázoltuk. Ez a megközelítés a gyermekek kreativitását, fantáziáját és a szociális készségét is remekül fejleszti.

Piroska bábjátékosként számos bábfesztiválon vett részt külföldön is 1971-től a Ciróka bábegyüttes tagjaként (például Csehszlovákiában és Franciaországban), majd annak kettéválását követően ő maga állt, az új néven tovább működő PIRÓKA BÁBSZÍNHÁZ élére, melyet 1986-tól 2000-ig vezetett. Ez idő alatt 24 bábelőadást vitt színpadra, melyekhez a bábokat saját maga készítette el a legkülönfélébb anyagokból és többféle méretben.

Neve a japán pedagógusok körében is ismertté vált, miután több japán küldöttségnek tartott bemutató előadást a pedagógiai célú, komplex bábjátékról. Ezt követően olyan jó kapcsolat szövődött a távol-keleti kollégákkal, hogy több japán mesét is színpadra vitt egyedi bábjaival. (Bábjaiból több kiállítást is szerveztek, s azok nagy része most is megtekinthető a martonvásári Óvodatörténeti Múzeumban.)

Az előadások bábjait kivétel nélkül mindig én magam terveztem és készítettem el, és a mesék színpadra adaptálásra során íróként, dramaturgként, bábjátékosként és bábkészítőként is - kényszerűen - többször részt vettem a munkában. Kezdetben kisebb létszámú óvodai és iskolai csoportoknak tartottuk az előadásokat. Itt, még folytak a gyerekek interaktív bekapcsolásai az előadást megelőzően. Ahogy egyre nagyobb lett az előadásaink iránt az érdeklődés, ez azzal is járt, hogy a nagy színpadra kerültünk át, ahol már nagyobb méretű bábokra volt szükség a nézők távolsága miatt.
Módszertanilag is különbözik az óvodásokkal, kisiskolásokkal való interaktívabb jellegű bábjáték attól, amikor már színpadon, paraván mögött játszunk. Ez természetesen azt is magával hozta, hogy akár egy előadáson belül is többféle technikával lehetett, vagy kellett őket elkészíteni. Bizony, ha a darab megkívánta, egy nagy méretű óriásbábot sok időn keresztül tartani fizikailag is megterhelő feladat volt, mint pl. a Hüvelyk Matyi óriás bábját… - számol be Piroska.

Miután óvónőként 1989-ben nyugdíjba vonult, a gyerekekkel továbbra is kapcsolatban maradt a bábjáték által, hiszen 2000-ig a PIRÓKA BÁBSZÍNHÁZ élén állt. Bábjait - remélhetőleg - állandó kiállításon lehet megtekinteni Martonvásárhelyen. Teljes bábjátékos munkáját, előadásai anyagát pedig - DVD-n is - a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban őrzik az utókor számára.

A pedagógiai célú, komplex bábjátékról szóló könyve a mai napig használható módszereket adhat az óvodapedagógusok kezébe. Gratulálunk e nagyszerű életműhöz!

Juharosné Molnár Piroska által színpadra vitt előadások a PIRÓKA BÁBSZÍNHÁZ társulatának előadásában (1986-tól 2000-ig):

1) Egyszer volt Budán kutyavásár;

2) Mátyás király és az okos lány (árnyjáték);

3) Mátyás király és a varga;

4) A só;

5) A macskacicó I.;

6) A három kívánság;

7) A Nap, Hold és a Kakaska;

8) Holle anyó;

9) A Békakirályfi;

10) Mátyás király tréfái (három mese feldolgozása);

11) A varázslatos vadkörte (japán mese);