Megjelent Donáth Péter professor emeritus legújabb önálló kötete, amely a jászberényi állami tanítóképző hét igazgatójának és kollégáinak sorsán keresztül mutatja be a pedagógusokat érő, korszakonként változó intézményi és társadalmi elvárásokat.

A Jászberényi tanítóképző igazgatók megpróbáltatásai 1917–1957: Pedagógusok a változó, apodiktikus és rigid elvárások erőterében című kötet a Trezor Könyv- és Lapkiadó gondozásában jelent meg Budapesten. Nyomtatott formában már elérhető többek között az ELTE és más hazai pedagógusképző intézmények, az MTA Könyvtár és Információs Központ, az Országos Széchényi Könyvtár, az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, valamint az ELTE TÓK könyvtárának állományában, elektronikus formában az ELTE Digitális Intézményi Tudástárában és az MTA Könyvtárának repozitóriumában, hamarosan pedig a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. 

Donáth Péter történész, az MTA doktora, az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék professor emeritusa egyetlen intézetben sok hasonló, egyediségükön túlmutató, tanulságos történettel szembesült. A jászberényi állami tanítóképző intézet első kilenc igazgatója közül hétnek (Pinkert Zsigmond, Vaczek Béla, Móczár Miklós, dr. Fiala Endre, Árpássy Gyula, dr. Jantsky Béla, Andrási Béla) komoly megpróbáltatásokkal kellett megküzdenie.

A kötet hat tanulmánya levéltári és könyvtári források alapján, kronológiai sorrendben idézi fel az igazgatók históriáját. Bemutatja a város vezetőinek az intézethez való ambivalens viszonyát, az igazgatók, pedagógusok, diákok megpróbáltatásait a magyar történelem forgószeleiben, az apodiktikus és kirekesztő politikai-világnézeti elvárások kontraszelektív hatását, s azt, hogy ezek miként korlátozták a személyiségfejlődést, a szabad véleménynyilvánítást, az igazán alkotó pedagógiai munkát. A könyvben megelevenedő történetek - mint cseppben a tenger - érzékeltetik a pedagógusok folytonos igyekezetét világnézetük, hivatásuk, én-érvényesítésük és egzisztenciájuk megőrzéséért.

A szerző korábbi munkáihoz hasonlóan ez a kötet is a pedagógusok szakmai pályáját meghatározó történeti, intézményi és politikai körülményekre irányítja a figyelmet, miközben kitér az ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszékének szerepére is.